2016. november 2., szerda

A Cibakházi holtág csukái

Vasárnap ebéd után gyorsan bepakoltunk a kocsiba és Nagyrév felé vettük az irányt. Kipakolás után még gyorsan leszaladtam dobni párat sötédedés elött, inkább csak az érzés kedvéért. Kb. 20 percem volt sötédedésig. Már épp fel akartam adni, de még felraktam pár dobás erejéig egy fehér színű Ottóbácsi féle "Kele" névre halgató villantót. A harmadik dobást követően mikor már a stég elött járt a csali és szemmel is követni tudtam, egy feketet test villámgyorsan megrohamozta. Rövid fárasztás után kézbevehettem a tettest, aki nem volt más, mint egy kis csukesz. Természetesena  a fotózás után gyorsan visszaengedtem.

Nagyon örültem ennek a kis harcosnak és izgatottan vártam a holnapot, hogy csónakból is üldözőbe vehessem a krokodilpofájú rémeket.

Reggel édesapám ébresztett. Jól felöltöztem mert nagyon hideg volt, a kishalas vödörben lévő víz is befagyott és minden csupa dér volt. Apukám inkább csak evezett és gyönyörködött a tájban, mintsem horgászott volna.
Elsőnek  a tegnap bizonyított csalit akasztottam a kapocsba. Én a kanalakat igyekszem változatosan és kreatívan vezetni: kicsit húzom folyamatosan, majd megállítom és belrántok párat, néha kicsit belegyorsítok. Ahol van rá lehetőség, leengedem mélyebbre is akár 1,5-2 méter mélyre is. Később cseréltem egy bronz szinű Kelére, de ez sem vezetett eredményhez. Elindultunk visszafelé a holtág még árnyékos oldalán, ezért feltettem egy 3-mas fehér Mepps Agilit. Egy a nádassal párhuzamos dobást követően egy kisebb, de jól érzékelhető kapásra vágtam be. Egy, a tegnapihoz nagyon hasonló kis bicsak csukeszt sikerült a csónakba emelni.


Nem nagy, de nagyon örültem neki, mert így a reggel már biztosan nem betlizek.

Már viszaértünk a stégünk elé mikor egy  ránehezedős kapással adta tudtomra az újabb jelentkező, hogy neki is tetszik a kis forgó fémdarab. Egy termetesebb csukával küzdhettem és végre egy szebb hallal is felavathattam az új Black Savage 5-20 gramm dobósulyú botom. Ez csukázáshoz lágynak tűnhet, de nem használok igazán nagy csalikat és a vékony lemezből készült támolygókat sokkal jobban lehet vele vezetni, illetve dobni.


Szűk egy órát horgásztunk és ezzel a két szép hallal nagyon elégedett voltam.

Reggeli után megérkezett régi barátom Handa Norbert, és az öcsémmel, Lőrinckével kiegészülve hárman folytatuk a horgászatot. A holtág egy mélyebbi része felé eveztünk. A szél sajnos feltámadt, de szerencsére nem fújt túl erősen. Azonban mivel a szél rátolt volna minket a nádasra, időröl időre kidobtuk a horgonynak kinevezett téglát. Már vagy egy órája dobáltunk, mikor Norbertnek sikerült kapásra bírni egy krokit, egy szürke fliteres twisterfarkú Mann's gumival.
ekkor azonban sikerült elkövetnem életem első ilyen hibáját, mikor beemeltem a csónakba megugrott a hal, a csali kiesett a szájából a csukesz pedig visszabucskázott a vízbe. Majdnem agybajt kaptam, hogy ezt pont valaki más halával sikerült eljátszanom. Legalább fárasztás közben sikerült pár jobb képet csinálni a halról. Kb. 45cm lehetett.



Egy aranyszinű pikkelyes Kelét tettem fel. Egy a hátszél miatt igen nagyra sikeredett dobást követően, talán kettőt tekerhettem, mikor éreztem, hogy valami megragadja a csalimat. Nem tűnt túl nagynak, de nagyon furcsán védekezett, sajnos csak egy pillanatra láttam felvillani a testét aztán kiakadt a horog. Délelőtt más már nem történt, délután még egy 30 percet tudtunk dobálni, de nem vezetett eredményhez.

Másnap reggel már sokkal enyhébb reggelre ébredtünk. Apuval és Lörkóval vágtunk neki reggeliig egy bő órás pecának. Jópár csali lehetőséget kapott, próbáltuk partszélben és a meder közepe felé, de még egy koppintásig se jutottunk. Ezen a reggelen csak a tájat fotózhattam.

Tíz óra felé ismét nekivágtunk Handa úrral. Sajnos elég erős szél érkezett és nehezítette meg a pecát. Sok csalit kipróbáltunk. Húztuk a fenék közelébe és vízközt, próbáltuk villantóval, gumival, woblerrel de semmi. Ráadásul a nem túl fürge ladikkal erős szembeszélben izzasztó tud lenni az evezés. Dél körül értünk vissza.
Édesanyám és kishugom fogadot minket és megkértek, hogy vigyem már el őket egy kicsit csónakázni.
 Nem nagyon tudtam eldönteni örüljek-e, hogy evezhetek egy jót az orkán erejű szélben, de gondoltam, legalább visszafelé mikor a szél végre hátulról fúj tudok majd dobálni egy keveset. Hátha sikerül valami betlimentő halat fogni. Feltettem a Woblerdiszkontos hatrészes wobimat hátha.






Elindultunk visszafele és szinte pontosan ugyan ott ahol tegnap reggel a kiscsukát fogtam egy hatalmas rávágással érkezett meg a túra hala. Nagyon jó erőbben volt és elég sokáig küzdött. Már a nádtorzsák közé fújt minket a szél mikor végre elfáradt és sikerült kiemelnem a vízből. Nagyon örültem, hogy nem ment el, mert eddig ezzel a csalival -  ezen kívül - 3 csukát sikerült akasztanom, de sajnos mind elment. Ha ezzel is így járok, tuti behajítom a csalit a vízbe. De szerencsére ez nem történt meg. A fotó után visszaengedtem ezt a gyönyörű 60 cm hosszú krokit.



Remélem még sokáig nem fogják ki, vagy azon kevesek egyike találkozik vele legközelebb, aki visszaengedi.
Sajnos a helyi erők nem a C&R hívei, de ez valószinüleg a nem túl jó anyagi körüményeknek is betudható. Remélem egyszer majd eljön az az idő mikor kevesebb halat visznek haza, és egy igazi nagycsukás víz lesz belőle. Minden adottsága megvan ennek a csodálatos vadvíznek hozzá.

Miután kikötöttünk észrevettem, hogy a kishallal bedobott úszó nincs meg. Szóltam Borikának, feszítse meg a zsinórt és vágjon be. Az elkövető egy 25-30 cm körüli kis csuka volt.




Végezetül csak annyit, hogy nagyon elégedett vagyok, mert ez egy igazán rapszódikus vadvíz, ahol gyakrabban betlizünk, mint fogunk halat.
Becsüljük és védjük ezt, és az ehhez hasonló gyönyörű vadvizeinket.



                                                                                            "Tóth Bendegúz Márton"
                                     


2016. szeptember 27., kedd

Az új felszínik

Nemrégiben vettünk Ákossal egy-egy Megabass Dog-X jr.-t. Nem olcsó csalik, de az első tapasztalatok alapján megérik az árukat. 7.2 cm hosszúak és 5.8g súlyúak. Nagyon jól dobhatóak és igazán szép WTDs mozgásuk van.


Végre eljött az idő, hogy kiderüljön mit is tudank. Szombat reggel egy kedves ismerősünk, Klébert Antal hívott meg minket egy csónakos pecára. 6:30-kor ültünk csónakba a Lellei határbüfénél. A rablásokhoz az égen köröző és le-le csapó sirályok vezettek el minket. A kapocsba nekem és Ákónak az új műcsali került, míg Antinak egy fehér Rebel Jumpin Minowra esett a választása. Második dobásra érkezett is egy baller aki elsőre elvétette, megálítottam egy másodpercre majd mikor megindítottam nagy fröcsölés közepette kapta el a WTDt. Rövid fárasztás után megmerítettem a nap első balinját.


Antinak volt pár akciója, de egy se verte le a wobiját. Ezért új felszinijét egy Sébile Bonga Minow-ot tett fel fehér színben. Közben Ákosnak is megjött az első kapása egy harcias őn volt a tettes. Miközben ő a halát fárasztotta nekem is a mélybe rántotta egy harcos a műanyag halacskámat. Végre összejött amit már régen szerettünk volna, mindketten egyszerre fogjunk egy-egy balint.


A fotó után ők is visszakerültek éltető elemükbe.



Ez nagyjából 10 perc alatt zajlott le, de a rablások máris kezdtek eltünni. De Klébert úrnak még sikerült elcsípni egyet. Így ő is sikeresen felavatta új csaliját.



Ezt követően a ragadozó őnök el is tüntek nyomtalanul.

Másnap reggelről gyorsan vízredobtuk a csónakot és 6:30 kor már a tükörsima víztükröt hasítottuk. Sajnos az első halam leakadt fárasztás közben. Sokat kellet a balinok után evezni, de egy csodálatos reggelt zártunk és ismét sor került egy páros fárasztásra. Áki 4db.-ot míg jómagam 2-őt segítettem a csónakba pár fotó erejéig, köztük 3db. 50cmes balint. Minden szépség visszanyerte a szabadságát.





Mindenkinek hasonlóan akciódús horgászatot kívánok és bátran ajánlom mindenki figyelmébe eme csalikat.

"Tóth Bendegúz Márton"










2016. szeptember 6., kedd

Nyárbúcsúztató balinozás

Szeptember első hétvégéjén sikerült lejutnom a Balcsira. Sajnos a szombati napon nem a pecáé volt  a főszerep, így aznap nem volt időm a halakat üldözni. Ámde Vasárnap eljött az én időm! Szombat este gondosan felhúztam a vekkert nehogy elaludjak, ìgy az óram már 5:45-kor szólt. A szokásos 5 perc fetrengés után kikászálódtam az ágyamból ès gyors reggeli után, a part felè vettem az irányt. A csónakot gyorsan elkötöttem a nád mellől, de közben, félszemmel már a víztükröt páztáztam. A balinok sajnos nem nagyon akarták mutatni magukat egyenlőre.

Hasonló reggeli pecákra általában 2 botot viszek magammal. Az egyik egy "tipikus balinos bot: 5-25  gramm dobósúlyú Cormoran bot, 2000-es Ryobi orsó 12-es nanofillel a dobon. Ezzel a bottal minden balinra használt csalit kènyelmesen dobok, igazán kellemes , jó könnyű bot. A másik viszont egy rendkívül finom UL bot. 0,9-5 gramm dobósúlyával felmerülhet bennetek a kérdés ,hogy miért is dobok vele balinra. A kis csalikhoz viszont előszeretettel használom, dobni tudok velük, viszont mikor egy ilyen bottal fogod a balint, na az elég jó érzés. :D Egyébkènt ez egy Sakura bot melyet 6-os nanoval használok!

Szóval lassan evezgetve nézelődtem, hátha valahol megpillantom a rablásokat, hajtásokat. Egyenlőre szétszortan láttam eggyet-kettőt. A ballerek aznap a kedvenc helyemnél egy nádas sarkánál sem ütötték a vizet. Ekkor úgy döntöttem, hogy a mólót megkerülve, megnézem a másik oldalt. Arra felé vettem hát az irányt, és mosolyogva tapasztaltam, hogy kicsit távolabb egész gyakran látok fröcskölődést. Próbáltam halkan megközelìteni a helyet, nem akartam megzavarni a hevesen táplálkozó ragadozókat.  A rablások  közelében megálltam egy kicsit, úgy éreztem a megfelelő helyen vagyok. Kezembe vettem a pergetőbotom és a kapocsba akasztottam kedvenc csalim. Ez a csali nem más mint a Sèbile Bonga minnow 6cm-es méretben, fehér szìnben. Ez a csali egy topwater WTD, (walk the dog) a vìz tetején kìgyózó mozgást produkál. Nem véletlenül lett a kedvenc csalim, idén már rengetegszer bizonyìtott, sok-sok szép balint vertem már át vele. Ezenkìvül imádok felszínizni, a leglátványosabb módszer. Látod ahogyan a Baller elemi erővel leveri a vizfelszìnről, kivetve madát a vìz alól gyakran szaltózva a levegőben. 


A negyedik vagy ötödik dobásnál járhattam, amikor egy közeli hajtásra lettem figyelmes. Csalimat egyből a közepébe dobtam. Az épphogy megindìtott wobit  gyorsan leverte valami. Egy kis ovis balin volt a tettes. Túl sokat nem tudott védekezni, hamar a csónakban, majd újra a vízben volt. Közben született róla egy két sztárfotó és mèg egy puszit is kapott. ;) 

Közben körülöttem továbbra is rablások voltak. Néhány egész szép példány is a bandában volt. Közben már újra dobtam is, éreztem, hogy megvan rá az esélyem h fogjak még párat. A csalimat pont kiemeltem a vìzből amikor kb. 15 méterre tőlem egy jobb balint láttam rabolni. Gyorsan rádobtam és az eredmény szerencsére nem maradt el! Hatalmasat vert oda a kis műhalnak a balin, kiugrott a vìzből, rázta a fejét és jópár métert lehúzott a dobomról. Jó fárasztás volt, melynek végén egy 50-cm-es ballert emelhettem a csónakba! A csali szépen, szájszélbe akadt esélye sem volt meglépni. Gyors fotózás után ő is gondtalanul elúszott. A helyes visszaengedési módot persze bemutattam a molón ülő horgászoknak, akiknek nem igazán tetszett a dolog. ;) ;) 

















A hal elengedése után kezembe vettem az ul botot és át tettem rá a szupercsalit. Kb 10 perc mulva egy rablásra sikerült dobni. Már a beeső csalit levette a baller de a zsinórom még nem volt feszes, a csali nem akadt meg. Gyorsan újat dobtam kicsit odébb. Szerncsére eltaláltam, hogy merre ment a hal! Talán kettőt teketrtem az orsón amikor odacsapott neki, de elsőre mèg nem találta el. Másodikra viszont  teljes egèszében lenyelte a csalim. A mikor feljött a csónak közelében sajnos észre vettem, hogy nagyon vérzik szegény. A hasi horog a kopoltyúba akadt. Gyorsan kiemeltem, egyetlen fotót csináltam és horogszabadìtáshoz láttam. Próbáltam úgy h kevésbé sérüljön, nagyon mélyen volt. Alig tudtam kiszedni a szájából. Gyorsan a vìzbe tettem és próbáltam életet lehelni belè. Sajnos ez nem sikerült és elpusztult, de ez benne van a horgászatban. 


Mindenesetre vagy 20 percig tartott a procedúra és ezalatt kicsit eloszlottak a balinok.  Még egy 45 cm körülit sikerült elcsìpnem. Ezzel megvolt a 4. balinom aznap reggel. Ezután szinte varázsütésre eltűntek a rablások. Kicsit még ringatóztam, hátha újra beindulnak, de sajnos ez nem törént meg. A part felé  vettem az irányt és fél 9 körül már a csónakot kötöttem ki. Nagyon jó reggelen voltam túl ritkán tud az ember 4 ilyen szép halat fogni egyetlen reggel alatt. Nagyon boldog voltam, méltókèppen búcsúztattam el a nyarat. 


Őszzel sajnos indul a suli. Kevesebbet fogok tudni horgászni, de ne aggódjatok, hétvègénkènt újra a ragadozók nyomába eredünk. Reméljük újjabb jó horgászkalandokkal és hasznos tanácsokkal jelentkezhetünk majd! Addigis mindenkinek Görbüljön! 

Ui: Kérlek Likeoljátok Facebook oldalunkat, ahol mindig szép képeket láthattok fogásainkról!  Hal-vadÁSZOK👍👍

          Tóth Ákos



2016. augusztus 29., hétfő

Pisztrángok nyomában

8.26-án vonattal utaztunk kedves horgásztársam Dóbi Istvánnal Miskolcra. Gyorsan elmentünk kiváltani az engedélyt a Szinvára, majd siettünk is a Felső-Hámoron találhtó szállásunkra, hogy minnél hamarabb elkezdhessünk horgászni. Illetve erre a napra barátom nem váltott engedélyt a horgszidő rövidsége miatt. Nagyából 4 óra fele meg is kezdtük a horgászatot. Az első helyen ahol megáltunk a Szinva egy beton mederbe folydogált a faluban. Ezt a helyet a pisztrángok nagyon kedvelik mindig szép számban lehet őket felelni. Azonban az ember állandó jelenléte miatt nagyon óvatosak és csak sokadik dobás és műlégycsere után sikerült végre horgra csalni egyet. Mindig csodálatos érzés egy ilyen gyömnyörü halat kézbevenni. A fotó után utjára is engedtem.






Úgy tünt innen már nemtudok több halat fogni. Lesétáltunk Alsó-Hámorba ahol a pecát kedvenc helyemen folytathatam. Egy mesterséges vízesés aljában.






A horgászhelyet minden alkalommal nagyon óvatosan kell megközelíten mivel a pisztrángok nagyon óvatos ragadozók.
Az ember nem is hinné menyire amig meg nem tapasztalja.
Egy kicsi piros nimfát kötöttem fel a 12es tipetre(előkére).Első dobásra rögtön jött is egy kisebb pettyes predator de sajnos leakadt. nem sokkal késöbb azonban már sikeresen tereltem szákba egy gyönyörű szinekben pomoázó sebes pisztrángot. 




                                   A következő dobásnál ismét megtetszet valaminek a csalim. Azonban már fárasztás közbe észrevetem, hogy ez bizony nem pisztráng lesz mivel élénk vörös úszója szinte világítottak a kristálytiszta vízben. Életem első pataki szajblingját tarthattam a kezemben.



Mindig szakálnélküli horgot hazsnálok, hogy minnél kisebb sérülést okozzak ezeknak a kivételes szépségű halaknak. Fogtam még további két pöttyöset aztán továbbáltunk.

Sikerült egy nyugottabb helyről 3 csíkoshuszárt fogni.
Sajnos besötétedett és így is fejeztük a cserkelést aznapra.

















Szombaton korán keltünk István bácsi is hozta botját, de csak nem rég kezdett el a pergetésel ismerkedni és a nehéz tereppel nehezen birkózott meg reggeliig csak 2 halat sikerült fogni.
Késöbb se jártunk sokkal nagyobb sikerrel. Valamivel lejebb a patak kicsit kiszélesedik és könnyebben meghorgászható. Itt sikerült 3-4 sebest fogni.




















Becsüljük meg ezeket a csodálatos halakat és bánjunk velük kíméletesen!!!!!




Sikeült horgásztársamnak is megfognia első pergetett halát és egyben első pisztrángját.
Csalinak, egy is power bait nymphet használt. Természetesen nem tudtam megálni, hogy el ne kérjem tőle egy picit a botját, és én is fogtam vele egy kis harcost.


Más  nem nagyon történt aznap, egy kicsit keveseltem a fogást, de úgy tünik aznap nem igazán ettek.











Vasárnap szintén korán keltünk, mert minden maradék időnket szerettük volna horgászatra  fordítani.
Igen jól sikerült a kezdés mivel rögtön az első helyen sikerült 4 darab szép pettyes harcost fogni szárazlégyel akik a tőlük megsszokott hevességel és hatalmas ugrásokkal védekeztek. Aztán persze megáltunk a vízesésnél, ahol egy kis fehér nimfával, egy csodaszép 20cm hosszú példányt sikerült horogra csalni.











Egy pár gumicsizmával szinte mindenhol el lehet menni a patakban bár szerintem nincs értelme végig a vizben gázolni. Azonban például mikor a kertek alatt fut a patak minden gond nélül meg tudjuk horgászni a vízben álva.
 


A patak itt is szebnél szebb halakt rejt.


A nap folyamán 10-12 halt sikerült fongni melyek közt volt 3db 18-20cm köztti.



És sikerült megdönteni egyéni rekordomat is egy 23cm-es "órjással"

Sajnos a be kelett fejezni a pecát 3 órkkor mert vonat nem vár.
 Az álomáson még volt egy kis időnk ezért leszladtam még húsz 15-20 perct horgászni. A Szinva itt egy 5-6 méter széles kavicsos mederben csordogált a víz nagyn sekély , de rengeteg domolykó talál itt magának megfelelő élőhelyet.
Az méret nem túl nagy de akadnak benne szépen 20cm körüliek amiket igazán élvezetes kifogni. Fognom 6-7 darabot.


Nagyon jó volt ezen kis magávalragadó, vadregényes patkon horgászni. Az idelátogatók hasonó élménykkel gazdagodhat.
Ne csodálkozunk azonba ha sok halunk meglép,  a pisztrángok igazi szabadulóművészek.

Óvjuk és becsüljük meg a természet eme apró, de különleges csodáját és bánjunk kíméletesen a halakal!


                                                           "Tóth Bendegúz Márton"