2016. június 24., péntek

Préri tavi praktikák

Biztos van aki nálam jobb tanácsokkal tudna szolgálni, és olyan is akinek nem igazán tudok az elkövetkezendő sorokban újat mondani, de remélem, hogy lesz akinek hasznos tanácsokkal szolgálhatok.

A Préri horgásztavat már jó ideje látogatom, így sikerült kicsit jobban megismernem vizeit. Mostanában kezdtem csak igazán figyelni a napszakok, időjárás, tehát a halak kapókedvét befolyásoló tényezőkre. Nyilván van amikor kevésbé és van mikor jobban eszik a hal, de az ilyen halsűrűségű vizeken ettől fügetlenül mindig lehet halat fogni. Most ebbe nem venném bele a téli, koratavaszi, és a késő őszi időszakot. Mivel ilyenkor sajnos még nem sikerült lejutnom eme vízterületre. Nagyon sokszor hallottam már más horgászoktól, hogy a nagy meleg miatt nem eszik, vagy front jön és még sorolhatnám. Ezek nyilván ronthatják a halak kapókedvét, de ilyenkor is mindig van olyan hal amit meg lehet fogni. Nem ritkán azt látom, hogy azzal amivel reggel fogtak azzal horgászák végig az egész napot, esetleg egész nap nem fogtak és mégse változtatnak semmin.

Had hozzak fel erre egy példát. Egyik reggel kiültem horgászni a stéges tóra, legkésöbb 6:30-kor már a beélesítve várták a botok a kapást. A túlpartra átsétálva etettem egy keveset egy nagyon alap kukorica, búza alapú etetőanyaggal illetve az elöbb említett magvakkal. Az egyik botomon mindig egy nagyon egyszerű az etetéshez is használt kukoricás, búzás pellet. Míg a másik boton a csalistáskában megtalálható csalik közül rakok fel valamit, ami ezen esetben a tegnap jól szereplő egyik favorit a Stég új fluo pop-up gyömbéres 8mm-es bojlija. Mindkét boton method teknikával próbálom a halakat becsapni.




Az első kapás a pelletre érkezik egy szebb ponty.





Vissza dobok és várom a folytatást. A halak továbbra is a pelletet húzzák, ezért a gyömbéres csalit lecserélem a másik favoritra a Novák fluo ozing csoki-narancsos minibojlira. Erre érkeznek is a jelentkezők. Nagyjából 9 fele a kapások lassulnak majd teljesen leállnak. Ezért taktikát váltok, a pelletes botot hagyom az etetésen, azonban a másik bottal kereső pecát végzek, figyelem ,hogy merre mozgolódnak a halak és a közelükbe juttatom a csalit. A hatás nem sokáig várat magára.



Egy szép 7kg-os amúr.

Visza dobok ugyan oda és nemsokára újabb hal, azonban ezután megint mozdulatlan a spicc. Na nézük merre mozognak kedvenceink és egy újabb helyet veszek célba. Innen újabb halak, majd megint keresem hova is kéne dobni. Ilyenkor max 30p hagyom ázni a szereléket ez így megy délutánig amikor is az etetésen újra megindulnak a halak és ismét a pellet kerül a figyelem középpontjába.




Ezek az eseménysorok már nem egyszer történtek meg velem, míg mások nem értették, hogy ilyen melegben miképpen fogok halat, mikőzben ők jóesetben is csak reggel és déluán fogtak. Én az egyik botomon minden körülmények közt a fentebb említett pelletet erőltetem. Míg a másik boton váltogatom és keresem a megfelelő csalit, bár volt rá példa, hogy annyira csak a pellet ment ,hogy a másik boton is váltottam. Egy csalinak nem adok több időt 3 dobásnál, ha enyi idő alatt nincs rá jelentkező lecserélem. Időnként az etetőanyagban előforduló kukoricára is rápróbálok, váltotzó eredményel. Ezzel azt akarom mondani, hogy merjünk váltani csak azért mert reggel valami ment, nem biztos, hogy egész nap jó lesz.

A másik dolog ami szerintem emítésre érdemes azaz etetőanyag és etetés kérdése. Megmondom őszintén az etetés szükségességét nem tudtam még kellően kitapasztalni, azonban ha egy frontos időt fogok ki, én inkább a keresőpecát szoktam választani. Érdekes módon szeles kicsit hűvösebb frontokkal tarkított időben a gyömbéres nagyon eredményesnek bizonyult, bár mivel új csali még nincs vele túl sok tapasztalatom, de így is az egyik kedvencemmé vált.

Nos én etetőanyagnak eddig minden alkalommal egy kukoricás búzás pelletet áztattam be amit sajnos horgászboltba nem igazán lehet beszerezni , de bármilyen egyszerűbb etető pellet megteszi szerintem (pl a haldorádó hidegen sajtolt pellete bár én még nem próbáltam). Én ezt azért gondolom eredményesnek mivel egy olyan vizen ahol egy nap akár 100 horgász is megfordulhat a sok aromás etetőanyag zavarhatja a halakat. Sajnos ezt az elméletemet még nem sikerüt csak egy rövid 1-2 órás pecán tesztelnem, de erre is sort szeretnék keríteni. Azonban még sose csalódtam a fentebb említett kajába.

Azért megosztanám veletek azt a rövid "verseny" eredményét. Jómagam a szokásos kajával készültem elkezdeni a horgászatot, mikoris megjelent egyik ismerősöm és mondta ,hogy csatlakozik hozzám egy picit. Mikor meglátta az etetőanyagomat kicsit elhúzta a száját, és úgy döntött elugrik a helyi horgászboltba. Vissza is tért egy igen jó minőségű hallisztes etetőanyaggal ami állitása szerint az egyik legjobb erre a vízterületre. Gyors csalizás és repültek is a kosarak a kiszemelt helyre. Első kapásom nekem érkezett a gyömbéres mini bojlira.



Barátom csalinak egy ananászos pop-upot tett fel egy szebb amúr reményében. Ez nem vezetett eredményre közben én újabbakat fogtam a gyömbéres bojlival. Erre ő is váltott az általam alkalmazott csalira, de valamiért a következő dobásnál le is vette amit nem is igazán értettem. Na közben megérkezett nekem egy szép amúr mondta is, hogy ha egy ilyet fogna akkor elégedett is lenne.

Sajnos nem sokkal késöbb neki mennie is kelett és megúszta egyetlen mozdítás nélkül. Sajnos nem tudtam jobban letesztelni, hogy az etetőanyag miatt fogtam e többet, de én folytattam a jó ütemben történő halfogást.


Ősszegzésül csak annyit szeretnék még mondani, hogy ha a szokott taktika nem működik, próbálkozzunk mással és merjünk változtatni. Ne fogjuk az eredménytelenséget az időárásra, hanem tegyünk meg mindent a cél érdekében. Ha netán mégse sikerülne halat fogni legalább nyugodtan lehet mondani, hogy mindent megtettünk a sikerért. Ezenķívül mindenkinek a figyelmébe ajánlom a Préri horgásztavat. Gyönyörű, békés hely és egy igazi feeder paradicsom, erős, egészséges halakkal!





"Tóth Bendegúz Márton"



















2016. június 9., csütörtök

Hajnali portya

A naptár szerint Június 3.át írtunk 16 óra körül beültünk az autóba, irány a Balaton. Estefelé kiültünk egy kicsit feederezni, de mivel nem volt túl nagy aktivitás ezért inkább eljöttünk. 11 körül már ágyba bujtunk tudván, hogy holnap korai kelés vár ránk. Elég nyugtalanul aludtam, mert már nagyon vártam az idei első igazi balinos pecát.
Végre csörgött az óra jelezve, hogy eljött az idő. Gyorsan felkeltem és szóltam unokatesómnak ,hogy a balinok nem várnak.
Ákos kiment kinyitni a bicikliket
 és én addig melegítettem egy kis tejeskávét, és ettem az ilyen alkalmakra kikészített életmentő kenyérkockákból egy párat.
Mikor leértünk a partra teljesen tükörsima vízzel fogadott minket a gyönyörű Balaton.



A part mellett nem láttunk balinokra utaló nyomokat úgyhogy elindultunk a közeli móló felé ami nem szokott csalódást okozni. Közelebb érve már láttuk ahogy egy-egy balin vízfelszínt átszakítva hajtja a küszöket. Gyorsan lezártuk a bicókat és már másztunk is kifele a kőgáton.


Jómagam a már sokszor bevált Yo-zuri banana boat mellett tettem le a voksom, míg a sporttárs egy Yo-zuri Silver pop 60 pártján döntött.

A küszök nagy tömegben ívtak a kövek mellett, a balinok ezekre vetették rá magukat.



Szinte egyből látszott hogy a vékony hínársáv mellett portyáznak a ragadozók. 
Úgyhogy igyekeztünk evvel párhuzamosan dobálni. Talán a 3.-at dobhattam mikor egy burványra lettem figyelmes a wobim mellett megállítottam újabb burvány majd gyorsan elindítottam a csalit. A hatás nem maradt el. 


Rövid fárasztást követően partra is segítettem egy  45 cm hosszúságú balint.










Szegény elég mélyre vette a csalit, most örültem igazán, hogy  balinos csalijaim horgait egyeshorgokra cseréltem. Gyorsan megszabadítottuk a horgoktól, Ákos kérdezte, hogy akarom-e visszaengedni , de mondtam, hogy nem csak engedje gyorsan vissza nehogy elpusztuljon.
.

















Lassan bár de magához tért és elúszott. Fojtattuk tovább a dobálast, mindkettőnknek volt egy-egy akciója, de a ballerek elvétették a csalit.
Majd társam csalijára újabb jelentkező érkezett aki ezúttal nem tévesztette el a felkínált műanyag halacskát.
Na ezt levideózom mondom neki, és már vettem is elő a telefonom.











Gyors horogszabadítás, és már mehet is.





Az őnök kicsit elcsendesedtek, ezért úgy határoztunk beljebb megyünk egy kicsit.
Attól a helytől ahol megálltunk nem messze található egy kicsi öböl. Elsőre jelentéktelennek látszik, de ha kicsit figyelünk kiderül ,hogy több annál mint amit elsőre láttat.Ezt tudva első dobásom repül is a kiszemelt helyre. Nem is a csalira figyeltem hanem a mellőle fölrepülő kacsára, ám hamar visszarántott az ábrándozásokból egy erőteljes húzás és felrobbanó víztükör. Érzem, hogy jobb hal lesz rögtön le is húz pár métert a dobról. Azonban hiába küzdött ő is a merítőben végezte. Gyorsan lemértük 54 cm nagyon szép vaskos balint tarthattam a kezemben. Eszünkbe jutott hogy van nálunk mérleg is, és mindig is kíváncsi voltam mennyi lehet egy ilyen hal súlya. A mérleg szerint 2,3 kg, nem is rossz.
















Őt is útjára engedtük .




Ezután jött csak az igazi meglepetés, mert valami különös ötlet által vezérelve ugyan oda dobtam a csalimat. Alig indítottam meg máris jött az újabb vérpezsdítő fröcsölős kapás. Ez se lesz rossz mondom,de ebben a pillanatban lefordult a harcos. Nembaj van ilyen újra dobok az előző helyre, és hát 3 a magyar igazság jött az újabb őn, ő már elvétette a wobim. Van ilyen ne legyünk telhetetlenek.

Nagyából eltűntek a rablások, úgyhogy megszületett a határozat. Irány a móló másik szára.
A helyi erők közül csak egyvalaki pergetett, ezek szerint itt se sokkal aktívabbak a halak.
Mivel nem nagyon fröcsköltek felkerültek a kis gumik hátha megjöttek már a kősüllők. Na ez nem vezetett eredményhez, Ákos feltett egy újabb felszíni csalit ami a Sébile bonga minow névre hallgat. Éppen készült kicsit tovább menni, amikor egy rablásra lettem figyelmes, a balin a kishalak mozgásából ítélve nem nagyon sietett. Én a kis gumival nem értem el ezért szóltam neki, hogy illene rádobni. Az első dobást elvétette ezért lemondóan dobtam én is a kövit mondván ez már odébbállt, ám hirtelen megtört a víztükör és nagy föcsölés közepette tűnt el a balin szájában a műcsali. Fárasztás, szákolás, puszi-pacsi mehet is vissza.































Nem sokkal később volt még egy kapás, de elvétette a célt az őn.
Induljunk el hazafele mondom, megálltunk még a kőgáton dobni párat.
Elkértem Ákostól a szülinapjára neki készített fahalacskát, nem volt még éles bevetésen ezért kíváncsi voltam mit alkot. Sikerült ugyan olyan ügyesen kisúlyozni hogy a hátán úszik de legalább nagyon szépen cikázik a felszínen. Hamarosan jött is az első jelentkező, azonban a hasi horog nem játszott ( általában ez szokott akadni) valószinűleg ezért nem akadt meg. Később egy kis plusz súly segítségével megfelelő pozícióba állítottam.


Hasunk jelezte hogy ideje hazaindulni, csak remélni tudtam, hogy a holnap reggel is ilyen akciódús lesz.












Másnap reggel még korábban keltünk azt remélve,hogy akkora érünk ki amikor még csak kezdenek táplálkozni a balinok.




Nagyon szép szélcsend fogadott minket ismét. A móló felé vettük az irányt mivel nem szakították meg rablások utunkat 2 perc alatt ott is voltunk. A tegnapinál kicsit kevesebb rablás volt, talán a tegnap kifogott halak még nem táplálkoznak. Jómagam a szokásos csalit tettem fel, a sporttárs a képen látható poppert a tegnap felavatott bonga minowra cserélte.




Ismét nekem akadt az első jelentkező a tegnapihoz nagyon hasonló jelenetsor játszódott le, csak ezúttal mikor végre vette a bátorságot, hogy elcsípje áldozatát, nem sikerültelkapnija a csalit. Pár perc múlva a bonga minow talált gazdára egy szemérmes balin képében akit alig sikerült lefotóznunk.




 A fotó után ő is elúszott.



Dobálunk tovább mikor is azt látom hogy a helyett hogy vizet érne a csalim elindul oldalra. Egy csérnek sikerült beleakadni a száló zsinóromba mivel csak a damil akadt a szárnyára fárasztás közben lecsúszott róla így legalább nem kellet vele vacakolni.












Egy távoli dobást követően a vízbe érő műanyag halacskát alig tudtam megindítani mert egy balin úgy döntött inkább neki kell. Mikor megpillantottuk kiderült, hogy nem akadt túl jól, de szerencsére, rövid küzdelem után már csak a merítőben lubickolhatott.




Egy idő multán a Sébile puhán landol a vízfelszinen. Úgytünik ezek a legjobb pillanatok, a balinok ekkor a legyanutlanabbak, mindenféle fölösleges cicoma nélkül leszívta a csalit a felszinről.
Közelebb érve kiderült, hogy egy szebb példányról van szó. A merítés után a centi , 57cmes hosszot állapított meg, a legnagyobb idei balin.Súlya viszont mindössze 2,1kg.


A rablások lassan elfogytak ezért, követtük a madarak hangját ami át vezetett minket a kikötő másik szárára, ahol még a tegnapinál is gyérebb volt a rablások száma. Ráadásul olyan szétszórtan ahogy csak el lehet képzelni. Ebből kifolyólag azt a technikát választotam, hogy felteszek egy balinólmot amivel nagy területet végig lehet pásztázni. Most azonban nem volt eredménye. Míg barátomnak egy közeli rablást elcsípve sikerült partra húzni a nap 4. ragadozó őnjét.



Végezetül hazafele menet megálltunk egy kis időre a parton egy kósza rablás miatt. Legalább dobálok egy kicsit legyezve is gondoltam mert a mólón az emberek vagy a helyhiány miatt nem tudtam. Ákos adott még egy esélyt a fahalacskámnak amit egy balin  műértő szemmel ki is kísért a partig.

Összefoglalásul csak annyit hogy erre a két napra nagyon igaz volt a mondás miszerint "ki korán kell őnöket lel". Se napközben se estefele nem aktivizálták magukat ami valószínüleg az össze vissza vonulgató frontoknak volt köszönhető. Még egy kis jégesőt is sikerült elkapni.



Hasonlóan élménydús pecát kívánok mindenkinek!
Görbüljön!












                                                                                                 "Tóth Bendegúz Márton"









2016. június 4., szombat

Kikötői parádé

Kikötői parádé

Egy párhetes élmény peca történetével szeretném megkezdeni az unokatestvéremmel közösen indított blogunkat.

Végre itt a tavasz,és vége a tilalomnak, gondoltuk lelkesen a meleg hétköznapokat elnézve. Pénteken délután 3-kor iskolám előtt találkoztunk. A kocsiba előző nap bepakoltunk és már mehettünk is le a Balatonra.

Nagyszüleink vittek minket, ez alkalommal négyesben és sajnos már út közben úgy tűnt a szép idő megint nem akar összejönni hétvégére, mint már oly sokszor mostanában. 17.00 körül már le is értünk Lellére. A terv az volt, hogy végre balinozunk és süllőzünk egy jót, de sajnos az erős szél miatt ez nem valósulhatott meg. Gyors kipakolás, szerelés és már indulhattunk is a magyar tenger halait hajtani. A szél miatt arra jutottunk Bendegúzzal, hogy megnézzük a közeli kikötőt és sügérezünk egy jót a már oly sokszor bevált helyünkön.


Jómagam egy UL 1-6g dobósúlyú 150cm hosszú pálcával vallattam a vizet, míg társam erre az alkalomra egy 5# erősségű legyezőbotot választott (kicsit „Fly vs Jerk” feelingje volt a pecának, egyébként ez egy svéd sorozat ahol csukás pályán versenyezetik a két módszert.)


A hullámzás miatt a víz nem volt túl átlátszó,sőt mondhatni zavaros volt, így viszont legalább a halak sem láttak minket. A módszer az volt, hogy egy stabil, a parttól kb. 2 méterre lévő fahíd alá dobjuk be a csalit, ami így egyszerűnek tűnik, de mivel a víz és a híd között Max 10cm hely volt és szembe szél máris nem olyan könnyű szóval ez egy igazi buzerapeca.

Én egy 1,5cm-es Crazy Fish Whitebait-t tettem fel, míg Bendegúz egy kb. 2cm-es legyet (saját készítés) Az első kapást neki sikerült kicsikarni, de sajnos leakadt, majd nekem is megérkezett az első jelentkezőm. Ránehezedéses kapás, bevágok, érzem, hogy ez szebb hal lesz. Ezt orsóm fékje is jelzi, mikor felbukkant megláttuk, hogy egy szebbecske süllő: (40cm). Gyors szákolás fotó és helló. Ilyen a jó kezdés gondolom magamban, ki gondolta, hogy pont az 1,5 cm-es gumit kíván meg egy tüskés.
  



Nem sok időm volt ezen gondolkozni, mert mellettem görbült szépen a legyes pálca is. Szép sügér, a centi szerint 24cm, na, ez sem rossz! Gyors fotó puszi a halnak és had menjen tovább. Innentől felgyorsultak az események. Jöttek sorra: kiscsíkos-nagycsíkos, naphal, amit csak az ember kívánhat


                  








Hirtelen bevágásra leszek figyelmes és a tároló orsó jellegzetes hangja töri meg a csendet. „Ez vajon mi lesz?” - kérdezem magamtól. Szépen visszanyeri a zsinórt a sporttárs majd felbukkan, de csak egy pillanatra, sügér mondom, na de akkor mekkora? Következő fordulásnál már nem tudott újra a mélybe törni, mert a merítő ebben meggátolta . Hihetetlen nagy volt, gyors mérés miszerint 30cm, de hát a centi nem hazudik, fotó és mehet útjára,                                                                           hátha később még összefutunk vele.

Na gondolom magamban ha nem fogunk innentől semmit egész hétvégén, már akkor se lehet egy szavunk sem. 5 dobásnál megint nem jutok  többre,  megint kerepel a legyes orsó, aztán hirtelen csak ellazul a  zsinór.  Lehet csuka volt de hát minden nem lehet meg. Jön nekem is egy kapás egyet fordul és már pattan is a zsinór. Itt ma csukák tanyáznak mondom. Uncsitesóm elért a híd végéhez bedob bevág lassan komótosan megindul a fék, nem kapkod. Jó hal lesz mondanám neki, erre megint szakad. Hát ez nem igaz, mondom. Jönnek az ötletek. Tegyünk fel drótot, mert még fluorocarbon vagy fonott sem volt nálunk, hogy tudjuk növelni az esélyünket, de a drót meg túl merev és nem lehet bedobni vele a híd alá. Úgyhogy ő úgy döntött megpróbál nagyobb léggyel, hátha azt nem veszi be annyira. Mondjuk így, lemondott a sügérekről. Társam megakaszt valamit. Ez nem sügér, az biztos.! Húzza a féket, úszik jobbra-balra. Talán már 1 perce megy, végre feljön……csuka és milyen szép! Még egy perc és ő is a merítőben pihen. Gyönyörű színek, gyönyörű hal: egy igazi predator. Fotó majd gyors mérés, (45 cm) aztán ússzál tovább kishaver mondattal és egy puszival útjára bocsátottuk! Zárásként meg két 25 cm körüli csíkos huszárt sikerült becsapnom, de a 30cm-es álomhatárt elérő csapó után ezeket már ezeket nem  fotóztuk!


A horgászatunkat a telefon csörgése szakította meg, melyben kedves Mama tudtunkra adta, hogy „irány a vacsi”, de nem bántuk hogy menni kell nagyon jó peca volt és farkas éhesek lettünk!


Összegezve csak annyit, hogy szerintem ezt úgy hívják: tökéletes pecázás!

                                                                 "Tóth Ákos"