Kikötői parádé

Kikötői parádé

Egy párhetes élmény peca történetével szeretném megkezdeni az unokatestvéremmel közösen indított blogunkat.

Végre itt a tavasz,és vége a tilalomnak, gondoltuk lelkesen a meleg hétköznapokat elnézve. Pénteken délután 3-kor iskolám előtt találkoztunk. A kocsiba előző nap bepakoltunk és már mehettünk is le a Balatonra.

Nagyszüleink vittek minket, ez alkalommal négyesben és sajnos már út közben úgy tűnt a szép idő megint nem akar összejönni hétvégére, mint már oly sokszor mostanában. 17.00 körül már le is értünk Lellére. A terv az volt, hogy végre balinozunk és süllőzünk egy jót, de sajnos az erős szél miatt ez nem valósulhatott meg. Gyors kipakolás, szerelés és már indulhattunk is a magyar tenger halait hajtani. A szél miatt arra jutottunk Bendegúzzal, hogy megnézzük a közeli kikötőt és sügérezünk egy jót a már oly sokszor bevált helyünkön.

Jómagam egy UL 1-6g dobósúlyú 150cm hosszú pálcával vallattam a vizet, míg társam erre az alkalomra egy 5# erősségű legyezőbotot választott (kicsit „Fly vs Jerk” feelingje volt a pecának, egyébként ez egy svéd sorozat ahol csukás pályán versenyezetik a két módszert.)

(https://www.youtube.com/watch?v=irsf7BdVM5U)

A hullámzás miatt a víz nem volt túl átlátszó,sőt mondhatni zavaros volt, így viszont legalább a halak sem láttak minket. A módszer az volt, hogy egy stabil, a parttól kb. 2 méterre lévő fahíd alá dobjuk be a csalit, ami így egyszerűnek tűnik, de mivel a víz és a híd között Max 10cm hely volt és szembe szél máris nem olyan könnyű szóval ez egy igazi buzerapeca.

Én egy 1,5cm-es Crazy Fish Whitebait-t tettem fel, míg Bendegúz egy kb. 2cm-es legyet (saját készítés) Az első kapást neki sikerült kicsikarni, de sajnos leakadt, majd nekem is megérkezett az első jelentkezőm. Ránehezedéses kapás, bevágok, érzem, hogy ez szebb hal lesz. Ezt orsóm fékje is jelzi, mikor felbukkant megláttuk, hogy egy szebbecske süllő: (40cm). Gyors szákolás fotó és helló. Ilyen a jó kezdés gondolom magamban, ki gondolta, hogy pont az 1,5 cm-es gumit kíván meg egy tüskés.

  

Nem sok időm volt ezen gondolkozni, mert mellettem görbült szépen a legyes pálca is. Szép sügér, a centi szerint 24cm, na, ez sem rossz! Gyors fotó puszi a halnak és had menjen tovább. Innentől felgyorsultak az események. Jöttek sorra: kiscsíkos-nagycsíkos, naphal, amit csak az ember kívánhat

                  

Hirtelen bevágásra leszek figyelmes és a tároló orsó jellegzetes hangja töri meg a csendet. „Ez vajon mi lesz?” - kérdezem magamtól. Szépen visszanyeri a zsinórt a sporttárs majd felbukkan, de csak egy pillanatra, sügér mondom, na de akkor mekkora? Következő fordulásnál már nem tudott újra a mélybe törni, mert a merítő ebben meggátolta . Hihetetlen nagy volt, gyors mérés miszerint 30cm, de hát a centi nem hazudik, fotó és mehet útjára,                                                                           hátha később még összefutunk vele.

Na gondolom magamban ha nem fogunk innentől semmit egész hétvégén, már akkor se lehet egy szavunk sem. 5 dobásnál megint nem jutok  többre,  megint kerepel a legyes orsó, aztán hirtelen csak ellazul a  zsinór.  Lehet csuka volt de hát minden nem lehet meg. Jön nekem is egy kapás egyet fordul és már pattan is a zsinór. Itt ma csukák tanyáznak mondom. Uncsitesóm elért a híd végéhez bedob bevág lassan komótosan megindul a fék, nem kapkod. Jó hal lesz mondanám neki, erre megint szakad. Hát ez nem igaz, mondom. Jönnek az ötletek. Tegyünk fel drótot, mert még fluorocarbon vagy fonott sem volt nálunk, hogy tudjuk növelni az esélyünket, de a drót meg túl merev és nem lehet bedobni vele a híd alá. Úgyhogy ő úgy döntött megpróbál nagyobb léggyel, hátha azt nem veszi be annyira. Mondjuk így, lemondott a sügérekről. Társam megakaszt valamit. Ez nem sügér, az biztos.! Húzza a féket, úszik jobbra-balra. Talán már 1 perce megy, végre feljön……csuka és milyen szép! Még egy perc és ő is a merítőben pihen. Gyönyörű színek, gyönyörű hal: egy igazi predator. Fotó majd gyors mérés, (45 cm) aztán ússzál tovább kishaver mondattal és egy puszival útjára bocsátottuk! Zárásként meg két 25 cm körüli csíkos huszárt sikerült becsapnom, de a 30cm-es álomhatárt elérő csapó után ezeket már ezeket nem  fotóztuk!

A horgászatunkat a telefon csörgése szakította meg, melyben kedves Mama tudtunkra adta, hogy „irány a vacsi”, de nem bántuk hogy menni kell nagyon jó peca volt és farkas éhesek lettünk!

Összegezve csak annyit, hogy szerintem ezt úgy hívják: tökéletes pecázás!

                                                                 "Tóth Ákos"