Hajnali portya

A naptár szerint Június 3.át írtunk 16 óra körül beültünk az autóba, irány a Balaton. Estefelé kiültünk egy kicsit feederezni, de mivel nem volt túl nagy aktivitás ezért inkább eljöttünk. 11 körül már ágyba bujtunk tudván, hogy holnap korai kelés vár ránk. Elég nyugtalanul aludtam, mert már nagyon vártam az idei első igazi balinos pecát.
Végre csörgött az óra jelezve, hogy eljött az idő. Gyorsan felkeltem és szóltam unokatesómnak ,hogy a balinok nem várnak.
Ákos kiment kinyitni a bicikliket
 és én addig melegítettem egy kis tejeskávét, és ettem az ilyen alkalmakra kikészített életmentő kenyérkockákból egy párat.
Mikor leértünk a partra teljesen tükörsima vízzel fogadott minket a gyönyörű Balaton.

A part mellett nem láttunk balinokra utaló nyomokat úgyhogy elindultunk a közeli móló felé ami nem szokott csalódást okozni. Közelebb érve már láttuk ahogy egy-egy balin vízfelszínt átszakítva hajtja a küszöket. Gyorsan lezártuk a bicókat és már másztunk is kifele a kőgáton.

Jómagam a már sokszor bevált Yo-zuri banana boat mellett tettem le a voksom, míg a sporttárs egy Yo-zuri Silver pop 60 pártján döntött.

A küszök nagy tömegben ívtak a kövek mellett, a balinok ezekre vetették rá magukat.

Szinte egyből látszott hogy a vékony hínársáv mellett portyáznak a ragadozók. 

Úgyhogy igyekeztünk evvel párhuzamosan dobálni. Talán a 3.-at dobhattam mikor egy burványra lettem figyelmes a wobim mellett megállítottam újabb burvány majd gyorsan elindítottam a csalit. A hatás nem maradt el. 

Rövid fárasztást követően partra is segítettem egy  45 cm hosszúságú balint.

Szegény elég mélyre vette a csalit, most örültem igazán, hogy  balinos csalijaim horgait egyeshorgokra cseréltem. Gyorsan megszabadítottuk a horgoktól, Ákos kérdezte, hogy akarom-e visszaengedni , de mondtam, hogy nem csak engedje gyorsan vissza nehogy elpusztuljon.

.

Lassan bár de magához tért és elúszott. Fojtattuk tovább a dobálast, mindkettőnknek volt egy-egy akciója, de a ballerek elvétették a csalit.
Majd társam csalijára újabb jelentkező érkezett aki ezúttal nem tévesztette el a felkínált műanyag halacskát.
Na ezt levideózom mondom neki, és már vettem is elő a telefonom.

Gyors horogszabadítás, és már mehet is.





Az őnök kicsit elcsendesedtek, ezért úgy határoztunk beljebb megyünk egy kicsit.
Attól a helytől ahol megálltunk nem messze található egy kicsi öböl. Elsőre jelentéktelennek látszik, de ha kicsit figyelünk kiderül ,hogy több annál mint amit elsőre láttat.Ezt tudva első dobásom repül is a kiszemelt helyre. Nem is a csalira figyeltem hanem a mellőle fölrepülő kacsára, ám hamar visszarántott az ábrándozásokból egy erőteljes húzás és felrobbanó víztükör. Érzem, hogy jobb hal lesz rögtön le is húz pár métert a dobról. Azonban hiába küzdött ő is a merítőben végezte. Gyorsan lemértük 54 cm nagyon szép vaskos balint tarthattam a kezemben. Eszünkbe jutott hogy van nálunk mérleg is, és mindig is kíváncsi voltam mennyi lehet egy ilyen hal súlya. A mérleg szerint 2,3 kg, nem is rossz.

Őt is útjára engedtük .

Ezután jött csak az igazi meglepetés, mert valami különös ötlet által vezérelve ugyan oda dobtam a csalimat. Alig indítottam meg máris jött az újabb vérpezsdítő fröcsölős kapás. Ez se lesz rossz mondom,de ebben a pillanatban lefordult a harcos. Nembaj van ilyen újra dobok az előző helyre, és hát 3 a magyar igazság jött az újabb őn, ő már elvétette a wobim. Van ilyen ne legyünk telhetetlenek.

Nagyából eltűntek a rablások, úgyhogy megszületett a határozat. Irány a móló másik szára.
A helyi erők közül csak egyvalaki pergetett, ezek szerint itt se sokkal aktívabbak a halak.
Mivel nem nagyon fröcsköltek felkerültek a kis gumik hátha megjöttek már a kősüllők. Na ez nem vezetett eredményhez, Ákos feltett egy újabb felszíni csalit ami a Sébile bonga minow névre hallgat. Éppen készült kicsit tovább menni, amikor egy rablásra lettem figyelmes, a balin a kishalak mozgásából ítélve nem nagyon sietett. Én a kis gumival nem értem el ezért szóltam neki, hogy illene rádobni. Az első dobást elvétette ezért lemondóan dobtam én is a kövit mondván ez már odébbállt, ám hirtelen megtört a víztükör és nagy föcsölés közepette tűnt el a balin szájában a műcsali. Fárasztás, szákolás, puszi-pacsi mehet is vissza.

Nem sokkal később volt még egy kapás, de elvétette a célt az őn.
Induljunk el hazafele mondom, megálltunk még a kőgáton dobni párat.
Elkértem Ákostól a szülinapjára neki készített fahalacskát, nem volt még éles bevetésen ezért kíváncsi voltam mit alkot. Sikerült ugyan olyan ügyesen kisúlyozni hogy a hátán úszik de legalább nagyon szépen cikázik a felszínen. Hamarosan jött is az első jelentkező, azonban a hasi horog nem játszott ( általában ez szokott akadni) valószinűleg ezért nem akadt meg. Később egy kis plusz súly segítségével megfelelő pozícióba állítottam.


Hasunk jelezte hogy ideje hazaindulni, csak remélni tudtam, hogy a holnap reggel is ilyen akciódús lesz.












Másnap reggel még korábban keltünk azt remélve,hogy akkora érünk ki amikor még csak kezdenek táplálkozni a balinok.




Nagyon szép szélcsend fogadott minket ismét. A móló felé vettük az irányt mivel nem szakították meg rablások utunkat 2 perc alatt ott is voltunk. A tegnapinál kicsit kevesebb rablás volt, talán a tegnap kifogott halak még nem táplálkoznak. Jómagam a szokásos csalit tettem fel, a sporttárs a képen látható poppert a tegnap felavatott bonga minowra cserélte.




Ismét nekem akadt az első jelentkező a tegnapihoz nagyon hasonló jelenetsor játszódott le, csak ezúttal mikor végre vette a bátorságot, hogy elcsípje áldozatát, nem sikerültelkapnija a csalit. Pár perc múlva a bonga minow talált gazdára egy szemérmes balin képében akit alig sikerült lefotóznunk.




 A fotó után ő is elúszott.



Dobálunk tovább mikor is azt látom hogy a helyett hogy vizet érne a csalim elindul oldalra. Egy csérnek sikerült beleakadni a száló zsinóromba mivel csak a damil akadt a szárnyára fárasztás közben lecsúszott róla így legalább nem kellet vele vacakolni.












Egy távoli dobást követően a vízbe érő műanyag halacskát alig tudtam megindítani mert egy balin úgy döntött inkább neki kell. Mikor megpillantottuk kiderült, hogy nem akadt túl jól, de szerencsére, rövid küzdelem után már csak a merítőben lubickolhatott.




Egy idő multán a Sébile puhán landol a vízfelszinen. Úgytünik ezek a legjobb pillanatok, a balinok ekkor a legyanutlanabbak, mindenféle fölösleges cicoma nélkül leszívta a csalit a felszinről.
Közelebb érve kiderült, hogy egy szebb példányról van szó. A merítés után a centi , 57cmes hosszot állapított meg, a legnagyobb idei balin.Súlya viszont mindössze 2,1kg.

A rablások lassan elfogytak ezért, követtük a madarak hangját ami át vezetett minket a kikötő másik szárára, ahol még a tegnapinál is gyérebb volt a rablások száma. Ráadásul olyan szétszórtan ahogy csak el lehet képzelni. Ebből kifolyólag azt a technikát választotam, hogy felteszek egy balinólmot amivel nagy területet végig lehet pásztázni. Most azonban nem volt eredménye. Míg barátomnak egy közeli rablást elcsípve sikerült partra húzni a nap 4. ragadozó őnjét.



Végezetül hazafele menet megálltunk egy kis időre a parton egy kósza rablás miatt. Legalább dobálok egy kicsit legyezve is gondoltam mert a mólón az emberek vagy a helyhiány miatt nem tudtam. Ákos adott még egy esélyt a fahalacskámnak amit egy balin  műértő szemmel ki is kísért a partig.

Összefoglalásul csak annyit hogy erre a két napra nagyon igaz volt a mondás miszerint "ki korán kell őnöket lel". Se napközben se estefele nem aktivizálták magukat ami valószínüleg az össze vissza vonulgató frontoknak volt köszönhető. Még egy kis jégesőt is sikerült elkapni.



Hasonlóan élménydús pecát kívánok mindenkinek!
Görbüljön!












                                                                                                 "Tóth Bendegúz Márton"