A szeszélyes Velencei tó

Ebben az évben is sikerült lejutnom 4 napra a Velencei tóra. 8 körül érkeztem meg vendéglátóimhoz lepakolás után 10 óra körül kisiettünk ebédig horgászni a dinnyési öbölbe. Nem kellet egy perc se, hogy kiszúrjam a móló szájánál lévő rablásokat. Annak az információnak a birtokában kezdtem el dobálni, egy 5 cm-es Rapala ssr-el: miszerint nem igazán lehet felszínivel balint fogni a Velencei tavon. A hínaras terep és az információ hitelességének megkérdőjelezése, azonban arra ösztönzött, hogy mégis megpróbálkozzak vele. Mi más került volna fel mint a favorit Yo-zuri banana boat.  Nem sok idő elteltével jelentkezett is egy balin, aki először kiütötte az orrával a csalit és megpróbálta elkapni a vízfelszínre visszaeső csalit. Ez nem sikerült neki mivel nagy izgalmamba bevágtam és kirántottam a wobim a partra. Korholtam magam egy kicsit a kapkodásom miatt, de közben rendületlenül folytattam a dobálást. Ezután nem nagyon történt semmi ezért felraktam az eddig leginkább csak utaztatott Rapture Thokit. Mikor már kezdtek csendesedni a rablások elindultam vissza a "bázisra" ahol Benczúr Atilla és kedves felesége keszegezett. Útközben persze dobáltam. Egyik dobást követően mikor közel ért a csalim megpillantottam az utána úszó balint, sajnos ő is észrevett így inkább megfordult és elúszott. Megálltam még az egyik beton pallón dobálni, aminek eredményeképp egy balin rárabolt a csalimra. Sajnos csak egy pillanatig volt meg, kicsit csalódottan jelentettem a házigazdának az eseményeket.
A maradék időben úgy döntöttem megpróbálkozok horogra csalni egy csukát. A kapocsba Ottó bácsi vilallantója került fehér színben, egy piros pöttyel a közepén. Szokásom, hogy dobás előtt megnézem a frissen feltett műcsali mozgását még akkor is, ha már rengetegszer láttam. Amint belógattam a villantót és hagytam esni a kanalat egy csukász emelkedett fel a mélyből, de valószínűleg meglátott minket vagy az árnyékunkat és elillant. Rögtön dobtam is kicsit odébb, húztam pöcögtetve ejtegetve rángatva mindenhogy ahogy csak tudtam, de nem sikerült kapásra ösztönözni a ragadozót, végül odébb álltam.  Mikor a harang megszólalt délben kis ütést éreztem. A bevágás után heves védekezésbe kezdett a hal. Odahúztam a parthoz és kézzel kivettem a kis csukeszt. Éppen elérte a 40cm-ert.
Mivel Attila bácsiék nagyon szeretik a halat ezért ez a csukát sajnos az örök vadászvizekre küldtük.









Ebéd után aludtam egy kiadósat, majd kimentünk a sukorói strandra. Délután 6 órára értünk ki. Voltak rablások de sok volt a kicsi.





A kapocsba a kedvenc felszínim került. A legtöbb rablás tőlem balra a sástól nem messze míg jobb oldalamon a csónakok faránál ütötték a vizet a balinok. Első kapásom is innen érkezett a cikázó műanyag halacska mellé ütött a balin, kicsit már kezdtem azt hinni, hogy kancsalok a Velencei-tavi balinok. Valószinűleg ez inkább a zavaros víznek tudható be. Egyik távoli dobásnál a vízbe csobbanó csali pont a balin orra elé esett és oda is ütött neki , megint elvétette. Eme akció után nem éppen anyanyelvünk legékesebb szavaival illetem őt és felmenőit.A maradék időm lekötötte a zsinórom összegabajodása, amit megpróbáltam ugyan megmenteni, de a vége az lett, hogy le kellett vágni kb. 20-30 métert.


Másnap reggel 5 órakor keltünk és reggeli után indultunk is a csónakkikötőbe. 6 óra után egy kicsivel elindultunk a csónakkal.


Nem kellet messzire  mennünk a kikötő szájától rögtön balra észere is vettük, ahogy az őnök a kishalakat hajkurásszák.
Eleinte főleg a nád-, sásrengeteg szélén raboltak a balinok.
Az első akciók innen is érkeztek de ezek megint csak elmaradt.










                                                            A "pálya"




Mígnem egy nádhoz közeli dobást követően alig kezdtem el bevontatni a banana boatot, amikor egy igen agresszív balin rárontott. Szerencsére ő nem adta fel amíg talán harmadszorra el nem kapta a csalit.

Ezután úgy döntöttem Legyezéssel is megpróbálkozom. Először kék fehér léggyel próbálkoztam, de ez nem vezetett eredményhez. Ezután felraktam egyik legrégebbi fehér legyemet amivel valamiért még nem sikerült halat fognom. Bár ez inkább annak tudható be, hogy nem sokszor használtam. Különböző bevontatási módokat próbáltam végül a lassú vezetett eredményhez.
Eközben az Öreg elkérte a botom és a már Velencei tavon is bizonyított felszínivel vallatta a vizet.
Egy rablás közelébe dobva a csali után eredt a balin és nagyon látványos kapással jutalmazta kitartó próbálkozásunk.

Nem sokkal később, már viszonylag közel ért a légy, a szememmel is nyomon tudtam követni mikor egy balin oldalról elkapta a legyemet. Mivel az előke csak 16-os volt olyan gyönyörűen szakadt el a bevágás pillanatában, hogy már-már azt hittem csak kiakadt. Ebből levontam a következtetést, miszerint több eredményhez vezet ha magadnak is adsz esélyt, nem csak a halnak. Attila bácsi a következőképpen fogalmazta meg eme gondolatot: "ez olyan volt mintha ping-pongoznál és az ellenfélnek 11 pont előnyt adnál.


Nem sokkal később elcsöndesedtek a rablások, úgyhogy továbbindultunk egy nagy nyílt vízterületre, Ahol a víz viszonylag mély, kb 2 m volt, és még néhány rablás is akadt.




















Rablást keresve



Inkább gumihallal próbálkoztunk hátha akad néhány süllő a mélyebb részen. Ez a próbálkozás kudarcba fulladt. Majd átmentünk egy időre kikötőhöz, ahol én plasztikkal próbálkoztam, valamilyen csíkoshátú reményében. Az Öregnek itt is volt egy kapása felszíniere de ennek is az lett a vége mint a legtöbbnek. Elvétette. Ezután befejeztük a horgászatot és hazamentünk.

Összességében volt legalább 10 szép akciónk amiből 2 meglett, mindkét baller 45 cm volt. A nagyon aktív táplálkozás talán közelgő (este meg is érkező) hidegfrontnak volt betudható. De mint annyi minden a horgászatba ez se aranyszabály.


Délutánra keszegezést terveztünk az evezőspályán, mivel halat szerettünk volna füstölni.
Tudniillik Attila bácsiéknak van egy szép nagy füstölőjük és meg kell hagyni nagyon finom füstölt  halat tud készíteni. Volt egy pár rablás, de a keszegek voltak a célhalak. Sajnos nem igazán sikerült keszeget fogni úgyhogy az utolsó 20 percben előkaptam a pergetőbotom. Nem sokat dobtam talán 10-15 db.-ot, mikor egy szép rablást láttam. Átdobtam a sporttársak botjai fölött és a beérkező wobit azonnal leütötte a ragadozó őn. Rövid fárasztás után a szákba tereltem. Sajnos keszeget nem fogtunk eleget füstöléshez így (hogy kedves horgásztársam Tóth Ákost idézzem) ezt a balint kellett feláldozni a gasztronómia oltárán.





Másnap reggel nem tudtunk kimenni csónakkal és abban reménykedve, hogy délután szebb idő lesz előrébb vettük a napirendben a délelőttre ütemezett füstölést.





Így utólag már nem sajnálom annyira a két szép ragadozót, mert még életemben nem ettem ilyen finom halat.


Sajnos délután még rosszabb lett az idő. Még az eső is eleredt. Mikor estefelé elállt még gyorsan kimentünk dobálni egy kicsit.


 Az eredmény a nullával egyenlő, de legalább horgásztunk.


















Az utolsó reggel se tudtunk sajnos kimenni csónakkal de azért kinéztünk a dinnyési öbölbe.


Az eredmény a tegnapinál egy kicsit jobb: Attila bácsi rászánta magát, egy kis felszínizésre, mert a csukák nem jelentkeztek a nekik felkínált villantókért. Mi mást tett volna fel mint a most már neki is kedvencévé vált topwatert. Egy szerencsés véletlen esetén pont elhúzta egy balinrablás mellett amiből a 2-3 óra horgászat alatt talán 10-et ha láttunk. A balin utána is nyúlt a csalinak ,de csak egy gyakran ismétlődő eseménynek lehettünk szemtanúi.....mellényúlt.





                                                                                                                     "Tóth Bendegúz Márton"